Az iskola fennállásának ötvenedik évfordulója jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk azokra az időkre, amikor az intézmény mai arculata még csak formálódott. Az évfordulók nemcsak az ünneplésről szólnak, hanem arról is, hogy felidézzük a kezdetek munkáját, az akkori elképzeléseket és azokat az embereket, akik hittek egy új kezdeményezésben.

Abban az időszakban, amikor az intézményben 2003-ban igazgatóhelyettesként dolgoztam, lehetőségem nyílt részt venni egy saját művészeti iskola megszervezésében és elindításában, ami az új név felvételét jelentette: Bálint Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti. Nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá ehhez a feladathoz, hiszen mindannyian úgy éreztük, hogy a művészeti nevelés különleges értéket adhat a gyermekek életéhez és az iskola közösségéhez.

A kezdetek természetesen sok munkával és szervezéssel jártak. Ki kellett alakítani a képzés kereteit, meg kellett találni azokat a pedagógusokat, akik szívügyüknek tekintették a művészeti oktatást, és meg kellett teremteni azokat a feltételeket, amelyek között a tanulók kibontakoztathatták tehetségüket. Mindez azonban lelkesítő feladat volt, mert látszott, hogy a kezdeményezésnek van jövője.

A művészeti iskola első éveiben különösen örömteli volt látni a diákok fejlődését, az első bemutatókat, fellépéseket és kiállításokat. Ezek az alkalmak mindig megerősítették bennünk azt a gondolatot, hogy érdemes volt belevágni ebbe a munkába.

Ma, az eltelt évek távlatából örömmel látom, hogy az akkor elindított kezdeményezés tovább él, és az intézmény ma is fontos szerepet tölt be a fiatalok nevelésében. Az ilyen jubileumok emlékeztetnek bennünket arra, hogy egy iskola története sok ember közös munkájából épül fel, és minden korszak hozzátesz valamit ahhoz az értékhez, amelyet az intézmény képvisel.

Szívből kívánom, hogy a művészeti iskola a jövőben is sok fiatal számára nyújtson lehetőséget a tehetség kibontakoztatására, és továbbra is gazdagítsa a közösség kulturális életét.

Kispéterné Kotogán Erzsébet