VISSZA A NYITÓOLDALRA FŐOLDAL

Arrow up
Arrow down

TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

"Kegyelmes Uram, a mi földünk nagyon gazdag leletekben?
a tőlünk nyugatra eső Európában sehol ennyi emléket
nem rejteget a föld a népvándorlás idejéből, mint az alföldi
medencében, a nemzeteknek ebben a nagy katlanában,
ahol ezer éven át taposta egyik nép a másik sarkát.
Talán nincs a mai Európának nemzete, amelyik itt érdekelve ne volna,
mert valamennyi hagyott itt sírokat, s azokat a mi halmaink, dombjaik
mind megőrizték."

 Móra Ferenc: Utazás a földalatti Magyarországon

 

Miképpen a gyakorlatilag folyamatos régészeti feltárások arról tanúbizonyságot adnak, bizony igaza volt a közeli Kiskunfélegyháza nagy szülöttének. A homokvilágban többségében véletlenül talált régészeti emlékhelyeken feltártak már az időszámítás előtti VI. évezredben épített lakóhelyeket is. A mai Domaszék határában lévő Kunhalom is egy azok közül az Alföldön nagy számban található földpiramis közül, amit az időszámításunk előtti III. évezred vége felé, a Fekete tenger mellékéről indult nép épített, gödörsírjai fölé. Ezeket a régészet kurgánoknak nevezi.

Találtak a régészek bronzkori és vaskori emlékeket is . Az avarok és majd a hunok szállásfoglalását a szarmaták letelepedése, majd a gepidák érkezése előzte meg.

A már fent említett Kunhalomon igen nagyszámú szarmata és gepida jegyeket magán viselő edénytöredéket tárt fel a régészeti ásatás. Egyes történeti források szerint e vidékről, Szeged környékéről indította Árpád fejedelem a döntő csatát Szvatopluk ellen. Anonymus ezt kétségbe vonja, ő ezt a környéket a honfoglaló magyarok pihenőhelyeként jelöli meg. Minden esetre itt éltek honfoglaló eleink, amit több korabeli sír feltárása is bizonyít.

A királyhalmi részen úgy kerültek elő honfoglalás kori leletek, hogy a szél lefújta róluk a homokot, s előtűntek a gombok, csontok. Bojárhalom határrészen véletlenül került elő az eddig leggazdagabbnak tartott honfoglalás kori lelet. A lelet együttesben öt sír van, ezek közül egy a minden bizonnyal korának rangos, gazdag asszonyának sírja. Erről tanúskodik maga a temetkezés módja, valamint rendkívül díszes ruházata is.

A leletet Ördög András bojárhalmi lakos fedezte fel 1889. decemberében, amikor földjén egy kisebb halomból földet termelt ki egy laposabb rész feltöltésére. A sírokból igen sok értékes lelet került elő, például a harmadik sírból, ahol egy asszonyt helyeztek el, 272 db régiség került elő.

Két aranytárgy és két szem gyöngy is volt a feltárt régiségek közt. Az ásatások egészen a tatárjárásig terjedő időben találtak a múltunkra utaló nyomokat, azonban egyértelmű, hogy a tatárok ezt a vidéket is feldúlták, az itt élőket megölték, az állatokat elhajtották. A környék jó időre elnéptelenedett. A kunok lázadása, az Árpád-ház kihalását követő belviszályos idők sem tették lehetővé a térség újratelepítését, benépesedését.

A XIV-XVI. Századból kerültek elő - természetesen Kunhalom környékéről - késő középkori leletek, amelyek az újranépesedésre utalnak. A XVI-XVIII. Századból előkerült leletek már a terület tanyásodására utalnak, csiráiban kezd kialakulni a térség mai arculata. Ennek eredete az, hogy a szegedi lakosság - elsősorban a mai Domaszék - területén úgynevezett szállásokat alakítottak ki, itt mezőgazdasági tevékenységet folytattak.

Megjelenik a Doma név is, ami bizonyíthatóan családnév volt: az 1522-es tizedlajstromban szerepel a Doma család, mint a környéken gazdálkodó jószágtartással és marhakereskedelemmel foglalkozó család. A török hódoltság Szeged 1543-ban történt eleste után e területet is elérte. Sajátos módon a tanyavilág fejlődését eredményezte a török uralom, mivel a városlakók közül, akinek arra módja volt, a várost elhagyva a város környéki földekre telepedett.

A földek szántóföldi növénytermesztésre nem, annál inkább legeltetéses állattenyésztésre voltak alkalmasak. Hamarosan a környék a magyar szarvasmarha-tenyésztés központja lett. Azonban ismét hosszú ideig tartó dúlás következett: a környéket sanyargatta-sarcolta a tizenöt éves háború küzdő felei, majd a török kiverése után a császári hadak, s bizony még a kuruc seregek is. Ennek ellenére - s ismét a régészeti leletek tanúskodnak - a keserves időkben is sok tanya állt a környéken. A területen élő kétlaki lakosság - ház Szegeden, leginkább Alsóvároson - s tanya a földeken valahogy túlélte a bajokat, vagy a városban, vagy a tanyán maradt annyi, hogy folytatni tudta küzdelmes létét.

Valamivel könnyebb idők jöttek, már ami a háborúkat illeti, s ismét erősödött, gyarapodott a tanyavilág. A tanya tulajdonképpen állattartó épületekből, a cselédség szálláshelyéből, illetve a tanyához tartozó földterületből állt. A tanya gyarapodása, valószínűleg az ebből adódó többletfeladatok, a vagyon védelme szükségessé tette, hogy a tanyagazda is gazdaságában töltsön több időt, így a városi házat meghagyva, oda egyre ritkábban visszalátogatva, házat épített tanyáján s inkább itt lakott.

Ezt a körülményt azonban a város vezetése nem nézte jó szemmel, mert nem voltak eszközei a tanyavilág közigazgatási feladatainak ellátásra, a közbiztonság fenntartására, s a tanyavilág jó búvóhelyet biztosított a katonaszökevényeknek, pusztai betyároknak. Ebben a tanyavilágban élt maga Rózsa Sándor is.

Ennek okán már a XVIII-XIX. században több intézkedés született - még kormányzati szinten is - a tanyavilág felszámolására, de megoldhatatlan feladatnak bizonyult, nem utolsó sorban gazdasági megfontolások miatt: a terület talajtani adottságai nem tették lehetővé a szántóföldi növénytermesztést, az istállós állattartást, s a tanyán előállított mezőgazdasági termékekre a városnak, a megyének, de az országnak is szüksége volt. A XIX. Század közepén jött létre az a közigazgatási rendszer, mely gyakorlatilag a térségben az önálló települések létrejöttéig - mintegy 100 évig -fennmaradt a kapitányságok intézménye. A megye kapitányságokra, ezen belül káplárságokra osztotta a tanyavilágot, s ezek a városi közgyűlés által fizetett kapitányok tartották fenn a rendet s közbiztonságot.

 

 BŐVEBBEN

domatv1

infoisvalue

kozlony allamkincstar logo njt  

magyarorszag hu

csmkh